Szükséges ismernünk egymás múltját?

Mikor a kapcsolatotok virágzik, minden szép és jó, boldogok vagytok, nem érdekel senki és semmi más. Azt hiszed ez a pillanat örökké fog tartani. De egyszer eljön az az idő, mikor közbe avatkozik a múlt. Van, aki együtt tud élni vele és kezeli a dolgot, de valakinek ez nem olyan egyszerű. Mitől függhet ez? Akinek rosszul esik mondjuk egy régi fénykép a múltból, az túlságosan szeret vagy ő még nem tapasztalt eleget? Az az ember, amelyiknek a szeme se rebben az szívtelen? Az is előfordulhat, hogy csupán embertől függ? Bárhogy is van, hiszek abban, hogy a másik múltjához való viszonyulásunk kapcsolódhat a saját tetteinkhez való érzéseinkhez. Például: Valaki nem szereti más gyerekét nevelni, valaki pedig egyedülálló anyukákat keres. Van olyan, aki mondjuk kitűzi magának, hogy nem jön össze olyannal soha, aki nemrég vált vagy szakított, másokat nem érdekel, mert jól érzi magát a másikkal. Mint, ahogy mindig mondani szoktam, mindennek oka van. Valószínűleg, akinek rossz tapasztalatai vannak egy témával kapcsolatban, az elzárkózik, ha újra szembe kerül egy hasonló szituációval. Aki elzárkózik az nem lépett túl, nem zárta le. Ok és okozat. Bármit is teszünk, az egyetlen kiút a lezárás. Így lesz a múltból jelen és a jelenből jövő...