A szezonmunka és/vagy vendéglátás átka!
Mikor elkezdtem szezon munkát végezni... Eleinte élveztem, hogy mások fizetnek érte (nem keveset), hogy olyan helyen nyaralhassanak, telelhessenek, ahol én dolgozom és élek. Nagy volt a pörgés, nagy volt nyüzsi, ami szintén tetszett a falusi élet után, a pénzről nem is beszélve. Mert ugyan hogy tudja magát a leggyorsabban összeszedni magát az ember??? A szezonból. Minden nap munka kifulladásig, jobb helyeken nem kell szállást fizetni, és amellett, hogy sokat keresel még időd sincs elkölteni. Itt kezdődik a probléma. Mivel vakulásig dolgozol, nincs időd semmire. Örülsz, ha tudsz aludni. Fáradékony, gyenge és állandóan frusztrált leszel. Szeretet-, társaság-, és egyéb hiányaid, szükségleteid lesznek. Érezni akarod, hogy élsz. Mivel én nappal dolgoztam, az egyetlen kikapcsolódás számomra az éjszaka volt. Éjszaka mit lehet csinálni? Bulizni, mi mást? Hiszen úgy is olyan helyen dolgozok, ahol minden nap van, ráadásul jó is, miért ne?
Buli, pia, buli, pia. Ez ment folyamatosan. Nem elég, hogy elfeledtem a gondjaimat, ki is kapcsolódtam és jól éreztem magam. Az egyetlen akadály az állandó fáradtság volt, amit sehogysem tudtam legyőzni. De nem érdekelt. Egyedülálló voltam, nem fogott vissza senki, engem meg nem érdekelt jóformán semmi. Szépen- lassan rászoktam erre az életmódra. Volt olyan, hogy napokon keresztül nem aludtam, mert már kitapasztaltam azt is, hogy 1 órára fölösleges lefeküdni, mert rosszabb lesz. Nyilván a másnaposság még rá is tett, de volt párszor "kutyaharapást szőrével", ha értitek mire gondolok.
Eltelt a második szezon is, a harmadik is. Mind ugyan így. A sok kialvatlanság és a szesz megtette a hatását. Először a tükörben vettem észre a változást. A súlyom: amikor nagyon sokat ittam híztam, mikor a sok munka és az alváshiány rátett, akkor hihetetlen módon fogytam. 5 kg különbségek voltak nagyjából havonta, az előző hónapomnak megfelelően. Az arcom és a szemem beesett lett, az arcom kezdett ráncosodni, a karikákról nem is beszélve. Az alkohol hatására iszonyatos gyorsasággal nőtt a szőr az egyes testrészeimen. Amikor először ezeket észleltem magamon, még nem nagyon foglalkoztam vele. Folytattam ugyan ezt az életmódot.
Aztán észre vettem az új belső tulajdonságaimat is, amik megváltoztak. Nem érdekelt senki, csak önmagam. Önző, hiú, ingerlékeny, indulatos, lekezelő, nagy lábon élő, feledékeny, depressziós ember lett belőlem. Tudat alatt annyira kapaszkodtam valakibe, hogy ne kelljen ezt egyedül átszenvészelnem, hogy pont ezzel riasztottam el mindenkit magam mellől. .. Magányomban nem találtam más kiutat, mint az alkohol. Így csúsztam egyre lejjebb és lejjebb azon a bizonyos lejtőn. Hétvégén, hétköznap, munka után, munka alatt, barátokkal, egyedül, randin... Mindig találtam rá okot, hogy igyak. Mikor elmentem bevásárolni, azon gondolkoztam el először, hogy milyen italt vegyek otthonra. Szörnyű érzés, mikor már megszokássá válik, az életed részévé. Mikor már eljutottam arra a pontra, hogy párszor már a józan pillanataimra se emlékeztem, megálljt parancsoltam magamnak!Próbáltam újra és újra, de csak egy hétig működött! Utána újra beleestem a régi kerékvágásba! És ez ment évekig.
Voltam olyan szerencsés (és ezért áldom is a sorsot, vagy mit tudom én micsodát), hogy megtaláltam a párom, a lelki társam. Akivel bármit meg tudok beszélni, megértő, figyelmes, szeret, tisztel és segít a bajban. Ő segített átvészelni a gyógyulást. Azóta boldog, kitisztult, életerős lettem, újra meg jött az életkedvem, és bőszen tervezgetem a céljaink és vágyaink megvalósítását! Köszönöm neked! Remélem tudtam segíteni bárkinek is a történetemmel!
(Névtelen felhasználó)
Ha más a véleményed, vagy leírnád a te szemszöged a témával kapcsolatban itt megteheted! Ha neked is van hasonló történeted (névvel vagy név nélkül) és szeretnéd megosztani másokkal, várjuk a lelekdoktor.angel@gmail.com e-mail címen!