A barátaim összejöttek a volt pasimmal!
Egyszer volt, hol nem volt, voltak a legjobb barátaim! Együtt voltunk minden szarban, együtt mentünk tűzön, vízen át! Mígnem találkoztam a barátommal, rövid idő alatt össze is költöztünk, és nem tudtam kivel töltsek el több időt, így próbáltam közös programokat csinálni, hogy mindannyian együt lehessünk. Utálták egymást, nem bírtak ki a barátaim az élettársammal egy légtérben eltölteni fél órát és ugyanez volt fordítva is. Nehéz volt, össze egyeztetni, így a végén nem is próbálkoztam vele. Egyik nap lett egy lehetőségem. Kaptam egy állásajánlatot, amire ezrek lettek volna kaphatóak. Így én is igen-t mondtam. Egy volt a hátulütője. El kellett költöznöm. Így el is költöztem, hátra hagytam az élettársamat és a barátaimat. Mindent hátra hagytam, hogy előrébb jussak az életben. Lehet azt mondjátok önző vagyok, de egyszer valaki azt mondta nekem, hogy néha muszáj önzőnek lenni, hogy előrébb jussunk az életben, majd a másiknak is lesz más lehetősége...
Teltek a hetek. Hiányoztak. Egy hónap, két hónap. Egyszer csak nézem a Facebook-ot és látok közös fotókat. Azokról az emberekről, akiket hátra hagytam. A volt barátom és a tűzön-vízen át barátaim, akik utálták egymást, most együtt bulizgatnak, borozgatnak, haverkodnak. Nagyon szíven ütött. Vajon eddig is bírták egymást, vagy az egész csak kamu volt? Miért? Onnantól kezdve folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mi lesz akkor, ha haza megyek. Azóta lett új párom, így valószínűleg nem lesz ugyanolyan, mint régen. Nem is volt.
Haza jöttünk. Egyszer találkoztunk. Úgymond leróttuk a kötelezőket. És azóta talán havonta egyszer ha beszélünk 5 percre. Kérdem én? Ez a karma vagy eleve valamilyen más barátokat szánt nekem a sors? Megérdemeltem vagy ők érdemelték meg egymást?